Nem dobom ki, mert majd jó lesz még valamire! Ismerős ez a mondat?
Szinte mindenkinek elhagyta már a száját legalább egyszer. Ennek kapcsán a hasznos és haszontalan dolgok szépen lassan elkezdenek gyűlni, mígnem elérik azt a szintet, hogy átláthatatlan káosz alakul ki. Ahhoz, hogy ezt fel tudjuk számolni, elsősorban magunkhoz kell őszintének lenni és megtanulni elengedni. Mégis hogyan?
A fölösleges holmik szelektálására pár kérdést kell csupán feltenni magunknak:
Valóban szeretjük az adott bútort, tárgyat?
“Nem szeretem, de…” Itt sok esetben a bűntudatunk az, ami nem enged megválni tőle. Mert kaptam, mert olyan régóta itt van, mert pazarlás megszabadulni tőle. Ha nem szereted, válj meg tőle, ajándékozd el! Ha mást boldoggá teszel vele, már nem is veszett kárba.
Akarunk raktárban élni?
Az, hogy van hely, még nem jelenti azt, hogy teljesen ki is kell tölteni. Ha nincs minden túlzsúfolva, sokkal szellősebbnek és tágasabbnak fogod érezni a környezeted.
Ha évek óta nem használtuk, szükségünk van még rá?
Például egy csavarhúzó olyan, amit jobb esetben csak ritkán használunk, de jó, hogy van. Az ajándékba kapott aprócska fritőz, amit sohasem használtál, valószínű később sem fog kelleni. Válj meg tőle!
Akkora tragédia változtatni?
Az életben egyetlen dolog állandó, az pedig a változás. Ami 10 éve még jó volt, nem biztos, hogy most is jó. Változnak az igények és sok esetben az ízlés is. Érdemes tartani vele a lépést!