Betekintést nyerhetünk a több száz évvel ezelőtti erődítményben eltöltött mindennapokba.
Az 1482-ben épült németországi kastély lakója volt Yulia, aki felújításért cserébe két évig tekinthette otthonának az épületet. 1972-ben kezdődtek a várban a korszerűsítések, de sok minden korhű maradt a világháborúkat is túlélve. Utazzunk egy kicsit térben és időben!
A középkor romantikáját óhajtjuk vala megtekinteni, mikor még másképp zajlott az élet. Természetes anyagokat használtak mindenhez, főként fagerendák és faburkolatok domináltak.
Az épület melegét a kemence biztosította, amíg nem került sor a modernizációra, ami folyamatosan igényelte a tüzelést. A fehérnéppel élő macskák is sütkéreztek a tűz mellett, tekintetükben az igénnyel, hogy szolgáltassék fel a lazacuk tüstént!
A főzőhely, ahol a számtalan pazar fogás készült, volt az első helyiség, amit elkezdtek felújítani, a korhű bútorzatba tűzhelyet és mosogatót is építettek.
Bár a villany nem mindig működött és víz sem került bevezetésre, finom lakomák mégis készültek. A kemencén frissen sült étkeket készített Yulia.
A kvártély is hűen idézi a középkort, semmi giccs, semmi fennkölt semmiség, pusztán a termetes ágykeret és rajta némi dunyha.
A legmegdöbbentőbb maga az árnyékszék, ami egy karfába ültetett hamutartóval szolgálta a kényelmet. A feljebb látható zsinór nem a lehúzást szolgálta, amire elsőre gondolnánk, hanem jelzett a szolgálóknak, hogy az urak végeztek a dolgukkal. Yulia személyzet híján maga volt kénytelen veder vízzel leöblíteni maga után.
Mégis az egész várlétből az erkélyt, ami üvegház is volt, találta a legkülönlegesebbnek. A sűrű erdő közepén az üvegkalitkában szinte tapinthatta a vadon szavát.
Nem lehetett könnyű ott tölteni a hétköznapokat, mégis megvolt a maga bája. Mi volna varázslatosabb annál, minthogy az ember távol a városok zajától maga süti a pecsenyéjét a nyílt lángon?
Forrás: BoredPanda
Kapcsolódó cikkünk:
Egy kis bútortörténelem: ilyen kis szekrényekbe zártan aludt a reneszánsz kori ember
