Hazánkban sokszor nem az elhivatottság vagy az alapanyag hiányzik, hanem az engedélyek.

Őseink hajdanán abból építkeztek, ami rendelkezésre állt. Legtöbbször vályogfal, vert fal, rakott sárfal, hantfal, mórfal lett a falazat, ami tulajdonképpen különféle föld, víz és némi növényi adalék keveréke volt. Ha ez nem volt kéznél, akkor fából, kőből vagy más, a természetben megtalálható anyagból dolgoztak.

Ezekhez a falakhoz aztán náddal, taposott szalmával, zsindellyel, palával, cseréppel vagy bádoggal készítettek tetőt. Napjainkban is még állnak olyan házak, amik akkoriban hagyományos építési technikákkal készültek.

Arra manapság is lenne igény, hogy természetes anyagokból építkezzünk, de az engedélyeztetés már nagyobb falat. Tény, hogy muszáj megfelelni bizonyos statikai és biztonsági paramétereknek az otthonokat illetően, de az előírások szerint szükséges megszabni építési anyagokat, módokat, technikákat, formákat is. A lényeg az lenne, hogy biztonságos és komfortos legyen, miközben a környezetre a legkisebb terhelést jelenti.

Elvileg semmilyen építési szabály nem mondja ki, hogy ne lehetne vályoggal vagy bármilyen más alternatív építőanyaggal építkezni, mégis a gyakorlatban sokszor az tapasztalható, hogy az építési hatóságok első reakciója elutasító az olyan alternatív építési módokra, amelyek eltérnek a klasszikus téglaházaktól. Ennek ellenére nem lehetetlen építési engedélyt szerezni egy egyedi ház megépítésére, de érdemes egy szakavatott építész segítségét is kérni, aki naprakész a hatályos jogszabályokból és átvezet a bürokrácia útvesztőin, hogy megvalósíthassuk az álmunk.