Egy bosnyák falu családi háza képviseli mindazt, amit az igaz szerelemről gondolunk.
Vojin Kusic és felesége, Ljubica sok-sok évvel ezelőtt találtak egymásra. Ahogy az lenni szokott, összeházasodtak, házat építettek, családot alapítottak. Három gyermekük cseperedett a hagyományos házukban, miközben az asszony állandóan a kilátásra panaszkodott. Az emeleti hálószobák nem voltak elég naposak, a nappaliból nem látszott az út, így nem látta, ha valaki az udvarukba lép. Ilyenkor mit tesz a nagybetűs férfi? Átalakítja a házat. Falakat bontott, felújított, hogy szeretett nejének kedvére tegyen.
Aztán a legkisebb gyermekük is megházasodott, aki a szerelmével a ház emeltére költözött, így az idősödő szülők a földszinten maradtak. Újabb falbontás, újabb átalakítás, hogy az asszonynak az is kedvérevaló legyen. Vojin belefáradva az állandó tatarozásba nem várta meg, hogy az elégedetlenség újra felüsse a fejét, és a panaszokat kelljen hallgatnia, ezért úgy döntött, épít egy forgó házat, amit majd úgy mozgathat Ljubica, ahogy éppen neki tetszik.
Egy remek ötlet és hat év kellett hozzá, hogy a nyugdíjas férfi a maga tanulta szakmai tudással megtervezze, majd saját kezűleg megépítse a forgó házat.
Így most már biztosan nem lehet panasz a kilátásra, ami változtatható a kukoricatábláktól az erdőkig a folyón át.
Forrás: RTV SLO
