A jégvermektől az okoshűtőkig hosszú út vezetett.
Őseink jégbe forgatva hűtötték az ételeket és italokat. Már az ókorban felismerték a hideg ilyenformán jótékony hatását, így messzi földekről is elkezdték hordani a jeget. A jégtömbök kifaragása és elszállítása jelentős iparággá fejlődött, de a XX. század elejére egyre nehezebbé vált kielégíteni az igényeket. Mivel a jég olvad, így ez is csak átmeneti megoldásnak tűnt, egyre többen kezdtek más módszereket kutatni.
Több mérnök is rájött, hogy bizonyos gázok sűrített formában való tárolásával és keringetésével mesterségesen jeget lehet előállítani, de egy ilyen szerkezet még méreténél és bonyolultságánál fogva alkalmatlan volt a háztartási használatra. Aztán 1915-ben Alfred Mellowes feltaláló megalkotta az első kompakt hűtőszekrényt, aminek szabadalmi jogait és gyártási technológiáját eladta a General Motors cég vezérigazgatójának, William Durant-nak. A cég finomított az első otthoni hűtőszekrény megjelenésén, majd elkezdődött a tömeggyártás. Ezt fejlesztették egyre tovább és tovább.
1922-ben Svédországban feltalálták az abszorpciós hűtőszekrényt, ami hőszivattyúval működött és a korábbinál jóval olcsóbban tudták gyártani 1926-tól. Napjainkban is gázkompressziós a legtöbb hűtőszekrény, csak méretén, elrendezésén, és elektronikai tudásán változtatnak. Az elv maga ugyanaz, csak a kiegészítők fejlődtek: az okoshűtő már a bevásárlólistánkat is elkészíti, ha szeretnénk.
