Egyre több helyen egyre többféle megjelenítésben találkozhatunk nagy szakállú, hegyes sapkájú manókkal, de tudjuk honnan jöttek?
A skandináv folklór oszlopos tagjai a plüss karácsonyi kerti törpére hasonlító koboldok. Múltjuk egészen a 18-19. századig nyúlik vissza, amikor is még a házak, tanyák, farmok őreiként gondoltak rájuk. Minden portán lakott egy gnóm, aki varázserővel bírt, és gondoskodott a család és a ház körüli állatok jólétéről, illetve a gazdag terményről, ha a háziak jól bántak vele.
Tiszteletet követelt ez a varázslatos lény, ha pedig csúnyán beszéltek róla, vagy másképp sértették meg, akkor csínytevésekkel vagy problémákkal nehezítette az ott élők életét. Akit kár ért a saját gazdaságában vagy lebetegedtek az állatai, egyértelműen a törpére gyanakodott.
Napjainkban már leginkább karácsonykor kerülnek elő és a legendák szerint kásával kell kínálni őket, amin van egy pici vaj, és akkor a bejárati ajtón kopogtatva hozzák az ajándékot a családnak, valamint gondoskodnak a jólétről. Viszont jaj annak, aki ezt elmulasztja, összetört, felforgatott dolgokra számíthat és sok-sok gondra.
Ha hiszünk a mesében, ha nem, a Nisse, Pixie, Jultomte néven is emlegetett gnóm a szemébe húzott sapijával tulajdonképpen minden otthonban jól jöhet, mert akárhányszor ránézünk, mosolyt csal az arcunkra.
