Tűzifának szánták, de végül új esélyt kapott a régi tálaló

Látványos átalakulás.

Prokop Zsófi ezúttal egy régi tálalószekrényt mentett meg attól, hogy tűzre kerüljön. Nem először újított fel bútort, néhány éve hivatásként tekint az effajta munkákra.

Ez nem az első tálalószekrény felújításom volt. Lassan 3 éve, hogy otthagytam az irodai munkát, és belevágtam a bútorfelújítás világába. Ezt sose tanultam, magamtól próbáltam rájönni a technikákra. Sokat segített, hogy videókat néztem és blogokat olvastam ezzel kapcsolatban.

Ezt a mostani szekrényt tűzre dobta volna a régi gazdája, de szerencsére megkeresett előtte, és áthozta. Annyira kíváncsi voltam, hogy mit lehet belőle kihozni, hogy azonnal neki is álltam.

Így készült

Mindenképp szükséges hőlégfúvó és egy spakli. Először átforrósítom a régi festéket, amíg az elkezd felhólyagosodni. Ekkor a spaklival le lehet tolni a sok réteg régi zománcfestéket.

Ha ezzel megvagyok, jöhet a csiszolás. Többnyire excenter csiszolót használok, ez egész kicsi, könnyű gép, de van egy bika erős szalagcsiszolóm is, mert van hogy kell a nagyobb teljesítmény. Abba kell ám kapaszkodni!

Kézi csiszolópapír is szükséges, mert a csiszológép nem mindenhova ér el, pl. a sarkokból sajnos kézzel kell kicsiszolni a festéket. Először mindig durvább papírt szoktam használni (40-es), utána egyre finomabbal is átcsiszolom, hogy sima legyen a fa (80-as, 100-as, 120-as).

Ha úgy látom, sikerült szépen lecsiszolni, jöhet a kreatív rész. Festés, pácolás, amit a bútor megkíván. Nincs egy bizonyos festék, amit kizárólag használok, de csakis vízbázisút szoktam. Van, hogy színre kevertetek zománcfestéket, ez kicsit olcsóbb, és van, hogy rendelek krétafestéket, ez valamivel drágább. Pácból is használtam már többfélét: vannak porok, amiket vízben kell oldani, és sokféle lazúr is kapható. De néha csak leforrázok egy adag darált kávét, és azzal kenem át a fát.

A fát pácolás után valamivel védeni kell, ez lehet lakk, faolaj, viasz. Én az olajat szeretem leginkább használni.

A festéket fel lehet vinni hengerrel, én szivacshengert használok, ez egyenletesebb, gyorsabb, mint ecsettel. Ecsetből szintetikus, finomszálú ecsetet szeretek használni, ez kevésbé hagy nyomot.

Egy ilyen tömörfa bútornál szerencsére nem lehet nagy kárt okozni. De vannak olyan darabok, pl. a régi retró (szoci) szekrények, amik forgácsolt fából vannak, és az van bevonva valamilyen fafurnérral. Ezeknél nagyon óvatosan kell csiszolni, mert ez a furnér réteg elég vékony, 1-2 mm, és ha azt átcsiszolom, előbukkan alóla a csúnya fa. Ilyenkor foltos lesz, és már inkább jobb festeni.

Ha üveges a bútor, az üveget ki szoktam szedni belőle, mert bosszantó, ha sikerül összetörni.

A legelső tálalószekrényen majdnem 3 hetet dolgoztam. Mostmár azért valamivel jobban tudok haladni, ez a szekrény kb. 5-6 nap alatt lett készen.

A költségek nem annyira óriásiak, inkább sok munkát és időt kell rászánni. Amit erre költöttem, nagyjából 20-30 ezer Ft ( áram, csiszolópapír, új lábak, új fogantyúk, üveg cseréje, festék, faolaj).

Néhány kellék kb ára: