Újrahasznosítás.

Főként az év  végéhez közeledve egyre népszerűbbek a bájos manók. Amellett, hogy vásárlással szert tehetünk egyre vagy akár többre is, magunk is elkészíthetjük. A legjobb, ha csupa olyan alapanyagot használunk hozzá, amely otthon fellelhető.

Németh-Penke Mariann saját kezűleg alkotott manót, melyhez kiürült flakonokat, műanyag dobozokat, papírhengert és számos más anyagot hasznosított újra. A következőkben Mariann mutatja be, hogy pontosan hogyan.

Az ötlet onnan jött, hogy már rég a fejemben volt egy manó készítése az otthonom díszítése és a kislányom öröme kedvéért. A boltban a hasonló méretű manók ugyan merőben más kivitelezésűek, de sajnáltam érte bármennyi pénzt is kiadni, mert tudtam, én is tudok ilyet csinálni. Az, hogy milyen alapanyagból készüljön, nem áll tőlem messze, hisz óvónőként dolgozom, ahol szinte mindig a „semmiből valami” elven alkotok valami újat. Amikor kiürült otthon egy tekintélyes méretű mosószeres flakon, már láttam benne a lehetőséget. A manó teljes mértékben az én saját elképzelésem alapján készült, sehol nem kutattam minta vagy ötlet után.

Amire szükség volt

Mivel a manó egyszerű és kevés részből áll, így kellett egy test (mosószeres flakon), egy sapka (régi pizsamanadrág), szakáll (alize puffy fonal) lábak (folpack papírhengere), lábfej (gumicukros dobozok, ásványvizes palack), kezek (babakesztyű).

Így készült

Előszór a lábakkal kezdtem. Egy PET-palack tetejét levágtam, a kupakot kivágtam belőle, majd félbevágtam. Ezt ragasztottam hozzá a gumicukros dobozhoz. Ezt egy vastagabb kartondobozból kivágott alapra ragasztottam. A tetejükre ment a kettévágott papírhenger, így a két láb kész is van. A tetejükre ragasztottam a mosószeres flakont, ügyelve arra, hogy egyszerre rakjam rá őket, mert egyensúlyba kell kerüljön, hogy ne boruljon fel (álljon a lábán).

A ragasztásokat ragasztópisztollyal csinálom, megerősítve mindenhol, ahol könnyen el tud válni. A lábfejre maradék flíz anyagot raktam, hogy a cipő puha hatású legyen, ezt lehet vattával vagy egyéb anyaggal is helyettesíteni, de el is hagyható. A pizsama zsebét kivágtam, majd a hátán végigvágtam, így ráhelyeztem a lábfejre, majd hátul a vágás mentén összeragasztottam.

A lábszárat egy régi bőrkabátból mentett szőrmegallér anyagával vontam be. A szakállhoz használt fonalat egyszerűen a kezemre tekertem a kívánt hosszúságig, majd felül összekötöttem. Ráragasztottam a flakonra, majd megigazítottam, hogy szépen álljon, ha kell formára is vágható, vagy oldalra ragasztható.

A kezekhez a pizsamából kivágtam egy kívánt hosszúságú négyzetet, majd feltekertem, ragasztottam. A végére egy kitömött babakesztyűt ragasztottam. A karokat a flakon oldalára ragasztottam.

A sapkához a pizsama lába szárát jó hosszan levágtam, a lábfej felé eső részt kúp alakban levágtam, majd összeragasztottam. Azért azt a részt, mert bár az a szegett oldal, a combja felé bővül és ez fontos a sapka szempontjából. Kicsit kitömtem a sapka végét, hogy jó tartása legyen, én tömőanyagot használtam, de gyakorlatilag bármi megteszi.

Az orrhoz egy jersey anyagból vágtam ki kör formát, majd körbeférceltem és összehúztam. A közepét kitömtem jó keményre. Ezt a szakáll tetejére ragasztottam.

Ráhúztam a sapit egészen a flakon aljáig. Nadrágja nincs a manónak, hiszen takarja a sapka teljesen, de természetesen aki szeretné, megteheti, hogy készít rá. A sapkát lehet rögzíteni ragasztóval a flakonhoz (én nem tettem). A kezei szabadon lóghatnak, de én egy gombostűvel a szakállhoz rögzítettem, mert nekem így tetszik.

A készítés során talán a legnagyobb figyelmet a lábak rögzítése ölelte fel. Ha egy mód van rá, valamivel célszerű a lábakat lesúlyozni, vagy lerögzíteni valamihez, hogy biztosan álljon a manó lábán. A papírhengert is érdemes esetleg belefaragni valamibe (ami nem gumicukros doboz), hogy ne csak a ragasztás tartsa, hanem a rúd is. A ragasztó használata okozott némi sérülést, ezért kisgyerek segítsége nem ajánlott, az én kislányom is csak szemlélte a munkafolyamatot.

Ennyi időre volt szükség a készítéséhez

Hogy mennyi idő volt, csak saccolni tudom, mert kisebb megszakításokkal 2-3 óra alatt kész lett. Gyakorlatilag, ha csak ezt csinálnám szerintem 1-1,5 óra alatt meg lehet oldani, nem számítva az alapanyagok felkutatását.

A költségek

Mivel szinte minden volt itthon így semmibe nem került, de költségként talán a szakállhoz használt gombolyag fonal számolható, ami kb. 1200-1500 Ft között mozog. A babakesztyű volt itthon, de bármivel helyettesíthető. A tömőanyag is lehet vatta, vagy régi párnából kivett töltelék.
A szakáll készülhetne akár egy felmosófej fonaljából is, vagy egy turkálóban vásárolt műszőrme sapkából, kabátból is.