Megújulás kis költségvetésből.
Az egyébként stabil és ép konyhabútor egy idő után unalmassá, divatjamúlttá válhat. Ilyenkor nem érdemes azonnal cserében gondolkodni, hiszen részben macerás, részben pedig költséges vállalkozás.
Szitányi Erika is szerette volna szebbnek, világosabbnak látni a konyháját, ezért úgy döntött, megfelelő alapanyagokkal, festékkel átfesti a bútort. A következőkben Erikától ismerhetjük meg a részleteket:
Mint sokakat, engem is a pénz, illetve annak hiánya motivált abban, hogy ne cseréljem le a konyhabútort, csupán felfrissítsem, megújítsam és világosabbá tegyem. A bútor szerkezetileg hibátlan, ezért csak azt kellett fontolóra vennem, hogy néhány évig biztosan tetszik-e még ez a dizájn.
A festés nagyságrendekkel kisebb költségvetésből oldható meg mint a csere, ám ezt a kiadást is célszerű átgondolni, hiszen nemcsak a festéket kell megvenni hozzá, hanem ecsetet, illetve a felületzáró anyagot, jelen esetben lakkot is. Ha nem a barkácsboltokban kapható festéket választjuk, akkor tudomásul kell venni, hogy egy divat-hobbi (bár kétségtelenül hasznos hobbi) korunk által életre hívott kellékét fizetjük meg a vételárban.
Festéket, ecsetet, tapadásfokozót és lakkot vásároltam. Mivel határozott elképzelésem volt a színeket illetően, meg kellett találnom azt a helyet, ahol megkapom a megfelelő festéket. Színt keverni nem szerettem volna, mert nem egyszeri keverésről lett volna szó, és a színeltérés nem elfogadható ekkora felület átfestésénél.
A folyamat nagyjából négy hetet igényelt, napi 2-3-4 órában. Az ajtókat nem csiszoltam, de zsírtalanítani kellett őket. A trisós vízzel való lemosás tökéletesen elegendő. A laminált felületeket sem szükséges egyéb módon előkészíteni, mert az első réteghez tapadóhidat képező folyadékot kell a festékhez keverni, ami megfelelő alapot ad. Az ajtókat fektetve érdemes festeni, annak ellenére is, hogy ha jól találom el a por-víz arányt, nem folyik meg. Festendő és nem festendő felület találkozásához maszkolószalagot ragasztottam.
A színt 3 rétegben vittem fel. Nálam ennyi fogta meg a faajtókat. Aprólékos munka. Ha szerencsém volt, jól terült a festék, ha nem volt, akkor nagyon kellett figyelnem, hogy szép legyen. Ez volt az első alkalom, mikor tejfestéket használtam. Rá kellett jönnöm, hogy nem lesz csomós a festék, pedig a módszer ismert: először kevés vízzel kell elkeverni a port, és utána hígítani tovább, majd használat közben többször is megkeverni.
Fontos, hogy elegendő fény mellett dolgozzunk, hogy a felület minden részét jól lássuk.
Mivel csak nemrég készült el, nincs tapasztalatom a tartóssággal kapcsolatban. Kérdés majd, hogy a kétszer lakkozott felületek bírják-e majd a gőzt. Egyéb túlzott mechanikai hatásnak nem tervezem kitenni a bútort.
A konyha megújítása során vízálló laminált padlót fektettünk a már meglévő hideg burkolatra, mely stabil, ezért tudtuk alapnak használni. Ezen már másfél éve járkálunk. Víz még nem folyt rá. A cseppeket bírja, és laminált padlóra való törlővel takarítom. Bevált.
A csempét Dulux festékkel festettem át. Ezen sem tapasztalok változást azóta. Vizes ronggyal tisztítom.
A pult új, azt mindenképp cserélni szerettem volna. Hasonlóképpen újak a lámpák is, melyek ugyan egy másik stílushoz jobban illenek, de nekem mégis nagyon tetszenek (és mert falun lakom, azért nem is tájidegenek).
A pultvilágítást szükségesnek tartom. Ehhez mágneshez (mely felragasztható) tapadó, tölthető, mozgásra kapcsolódó lámpákat választottam.
A konyha másik oldalán álló sarokpadból egy kisebbet kerestem a hirdetésekben, melyre rá is bukkantam. Nem ‘féltem’ a színétől, mert bíztam magamban, hogy képes vagyok az átkárpitozására. Elképzeléseim szerint tudtam megvalósítani két délután alatt. Vettem hozzá tűt, szivacsot, és bútorszövetet. Rajzolni kellett, kivágni, majd figyelni az anyag ideális megfeszítésére.
Fontos megjegyeznem, hogy a falfestés még hátravan!
