Térdig érő gaz, elkorhadt gerendák és még a fürdőszobában lakó méhcsalád is nehezítette a ház felújítását.
Futó Ferenc története egy régi ikerházas családi ház felújításának izgalmas és kihívásokkal teli folyamatát mutatja be. Az ingatlan, amely hosszú időn át elhanyagolt állapotban állt, mára új életre kelt, köszönhetően a tulajdonos és családja kitartó munkájának. Az alábbiakban Ferenc részletesen bemutatja a felújítás során felmerülő nehézségeket, a váratlan felfedezéseket és a kreatív megoldásokat, amelyek nélkülözhetetlenné váltak a ház újjávarázsolásához.
A felújított ingatlan egy ikerházas családi ház, bruttó 80 m², nettó 60 m² alapterülettel. A telek maga 1206 m².
A ház térdig érő gazban állt, úgy lehetett megközelíteni. Az udvaron vadmálna, ringlófa és egyéb gyümölcsfák burjánzottak el annyira, hogy voltak olyan területek, amelyek fizikailag elérhetetlenek voltak. A telek közepén található kis melléképület és a hátsó kertkapu nemcsak megközelíthetetlen, de szinte láthatatlan is volt.
A tetőről a cserepek 40%-a hiányzott az elhanyagolás miatt, így az évek óta tartó beázások jelentős károkat okoztak a gerendákban, födémben és falakban is.
Mérhetetlen mennyiségű szemét és kosz halmozódott fel az egész házban (találtunk például ürülékkel szennyezett vödröt is). A konyhaként használt helyiség falai a kályhával történő fűtés miatt feketék voltak, míg a fürdőszobában, a kád mögött, egy tekintélyes méretű méhcsalád húzta meg magát. Kulcsot sem kaptunk a házhoz a vételkor, mert sem a kaput, sem a bejárati ajtót nem lehetett zárni.
Körülbelül egy hónapig tartott, amíg az elburjánzott növényzetet kiirtottuk, és a telek átláthatóvá vált, mindezt ketten, a párommal végeztük. Ezután következett a tető helyreállítása, hogy megakadályozzuk a falak további ázását, ez családi segítséggel szintén egy hónapot vett igénybe.
Az őszi és téli hónapokban a belső munkálatokkal folytattuk: falbontás, az ázott vakolat leverése, a szalagparketta felszedése, valamint a bejárati ajtó, beltéri ajtók és ablakok cseréje.
A fürdőszobát teljesen szétbontottuk, egészen a tégláig levertük a csempét, felszedtük az aljzatbetont, majd új csövezést, vakolást és burkolást kapott. A villanyvezetékeket újrahúztuk, kialakítottuk a kapcsolók és konnektorok helyeit. A munkálatok végére maradt a glettelés, burkolás, tapétázás és festés.
A tetőnél figyelnünk kellett, hogy milyen típusú anyagot válasszunk: betoncserepet, sima cserepet vagy lemezt, hogy ne terheljük túl a falakat, mivel a házon nem volt betonkoszorú, így a falak túlságosan megterhelődtek volna nagy súly esetén.
A falak bontásánál fontos volt figyelembe venni az elképzeléseinket, és hogy csak válaszfalakat bontsunk ki. A fürdőszobai munkálatokat késő ősszel, télen tudtuk elkezdeni, mert olyan mértékű volt a méhinvázió a helyiségben.
A mennyezet bontásakor kiderült, hogy több 10 méter hosszú, 20*20 cm-es tartógerendák teljesen elkorhadtak a beázás miatt, így ezek megerősítésével kellett kezdenünk, amivel nem számoltunk.
A tetőnél számos szempontot kellett figyelembe vennünk, mint a terhelés és az ár-érték arány. Ikerház lévén voltak olyan gerendák, amelyeket nem tudtunk cserélni, mert közös szerkezetűek voltak. A tető bontásakor szinte minden nap esett az eső, és gyakran több zápor is elkapott minket, ami lassította a munkát.
A fürdőszoba volt a legnagyobb kihívás a folyamatos cefreszag és a fel-felbukkanó méhek miatt. Az ajtónyílást le kellett fóliáznunk, és megvárni a hűvösebb időt, hogy elpusztuljanak a méhek, mert egyszerűen lehetetlen volt bejutni. Emiatt a felújítás is csúszott.
A vízvezeték használhatatlan volt, ezért kannában kellett vizet hozni. A meglévő villanyvezetékek össze-vissza voltak kötözve, így csak az eredeti konyhában volt áram.
Körülbelül egy év után be tudtunk költözni, amikor a belső munkálatok teljesen elkészültek. Ehhez azonban szükség volt arra, hogy minden nap délután munkálkodjak a házon, gyakran családi vagy baráti segítséggel.
Az udvar és a terasz nem készült el a beköltözésre; ezek mai napig folyamatosan alakulnak.
A felújítás végére a ház nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is megújult. A kihívások, mint a méhcsalád jelenléte vagy a csapadékos időjárás, türelmet és kitartást követeltek, de végül a munka meghozta gyümölcsét: a család új otthonra lelt, ahol a közös emlékek születtek. Futó Ferenc tapasztalatai rávilágítanak arra, hogy a régi ingatlanok felújítása nem csupán építkezés, hanem egy izgalmas kaland, amely tele van tanulságokkal és lehetőségekkel.
