A lakberendezés során mindig nagy kihívást jelent, hogy a rendelkezésre álló helyet maximálisan kihasználjuk anélkül, hogy a stílus és funkcionalitás rovására menjen.
Szerettem volna egy kellemes sarkot kialakítani az előszobában az ablak előtt. Valami olyasmit, ami elnyeli a szezonon kívüli cipőket, táskákat és kinti játékokat. A lehető legjobban akartam kihasználni a helyet, viszont a méretek eléggé korlátoztak. Utánanéztem az elérhető lehetőségeknek, de vagy túl sok kompromisszumot kellett volna kötnöm, vagy túl mélyre nyúlni a pénztárcámban. Végül arra jutottam, hogy akkor lesz igazán olyan, amit szeretnék, ha én magam készítem el.
Amire szükség volt
Először is körbenéztem a pincében és a ház körül, hogy mit találok, amit esetleg fel tudnék használni hozzá. A pincében volt pár szál lambéria és tetőléc, a padláson pedig egy szivacsmatrac. Vettem hozzá 5 csomag, csomagonként 6 db 240*9,6*1,9 cm-es lambériát. Ebből végül 2 csomaggal kevesebb kellett, ezeket vissza tudtam vinni a boltba. Kellettek még csavarok és szövet, amivel a szivacsot vontam be.
Így készült
120 cm hosszú, 60 cm mély és nagyjából 45 cm magas padokat terveztem. Dekopír fűrésszel levágtam 20 db 120 cm-es és 20 db 56 cm-es darabot a lambériából. Ötösével összeillesztettem őket. Lemértem, hogy összerakva mekkora méretet ad ki, ehhez hozzáadtam 0,5 cm-t és így vágtam le tetőlécből a 8 lábat. A 60 cm-es darabokat rácsavaroztam 2-2 lábra úgy, hogy a tetején egy magasságban legyenek és alul legyen a fél centiméteres ráhagyás. Utána hozzájuk illesztettem a hosszabb oldalakat is, így lett a láda oldalfala.
Felül középre még csavaroztam egy lécet, hogy amikor az ülőlap rákerül, akkor meg legyen támasztva ott is. Az ülőlaphoz felhasználtam az itthon talált lambériát, aminek kicsivel szélesebbek voltak a lapjai. 3-3 db-ot illesztettem össze belőlük, így 62 cm-es lett.
Pont annyival nyúlik túl a ládán, hogy megkönnyíti a felnyitást, de mégsem zavaró. A maradék lambériából 2 db-ot csavaroztam az ülőlap aljára, hogy stabilan együtt tartsa. Ráfektettem a matracra és így vágtam ki egy szikével a megfelelő méretű szivacsot. Leterítettem az anyagot, rátettem a szivacsot, arra az ülőlapot és tűzőgéppel rögzítettem. Utána már csak rá kellett helyezni a ládák tetejére. A munka során az volt a legfontosabb, hogy mindent jól mérjek le és pontosak legyenek a vágások.
Szombaton terveztem meg viszonylag gyorsan. Körbenéztem itthon, hogy mit tudok hozzá felhasználni. A további szükséges dolgokat megvásároltam. Vasárnap reggeli után kezdtem neki, talán 9 óra körül és délután 2-re már készen volt.
Gabriella projektje tehát tökéletes példa arra, hogy a megfelelő tervezéssel és egy kis kézügyességgel bárki képes lehet saját igényeihez szabott, egyedi bútort készíteni.
