Franciaország délnyugati régióiban láthatóak még a különleges építmények.
A még romosságukban is szép kastélyocskák hosszú múltra tekintenek vissza. Főként az igazi kastélyok udvarán, főúri házak kertjeiben találkozhattak velük annak idején, de még a mezőn is előfordult néhány.
Nem hobbitoknak vagy manóknak készültek, még csak nem is gyerekeknek, hanem a galamboknak. Franciául Le pigeonier, azaz galambdúc.
Évszázadokon át hatalmas népszerűségnek örvendtek a galambok. A jómód egyértelmű bizonyítékai voltak az effajta madárlakok, ugyanis akkoriban luxuscikknek számított a hús, amiért tartották őket. Persze a tojást sem vettették meg, de volt még egy fontos feladatuk: minőségi trágyával látták el a környező földeket, amikor még hírből sem ismerték a műtrágyát.
Egy-egy királyi udvartartásban napi 400 madarat is elfogyasztottak, így nagy hangsúlyt fektettek a tenyésztésükre, amihez láthatóan kényelmes otthonokat is építettek a számukra. A 19. században azonban a galambok ideje leáldozni kezdett, a nagyüzemi hústermelés kiszorította ezeket a helyes kis kastélyokban élő tenyészeteket. A magára hagyott épületek állapota romlani kezdett, az idő vasfoga nem kímélte őket, de még így is sok áll közülük.
Vannak, akik meg akarták menteni ezt az örökséget és felújították. Némi átalakítással panziószobaként üzemel néhány.
Forrás: Messy Nessy
