Mutatós darabok.

Szerencsére egyre többen gondolják úgy, hogy a még teljesen ép üvegeknek – legyenek azok befőttes-, boros-, bébiételes vagy kávésüvegek – vétek lenne a szemét közt végezniük, hiszen strapabírók, jól tisztíthatók és kiválóan alkalmasak többek között tárolásra.

Primusz Ildikó sem volt ezzel másképp, megüresedett kávésüvegeknek adott új külsőt, melyek aztán mutatós vázaként otthona díszei lettek. A következőkben Ildikó mutatja be, hogyan készítette őket.

Igazán sajnálnám, ha ezek a megüresedett üvegek hulladékként végeznék, ezért évek óta a kamrától a műhelyig a legkülönfélébb dolgok tárolására használom őket, de vázát talán még nem készítettem belőlük.

Az első projektnél különböző színű lakk spray-ket használtam, amivel az eredeti címke eltávolítása és a felület zsírtalanítása után  kívülről fújtam le az üvegeket. Itt arra kell figyelni, hogy vékonyan és egyenletesen kerüljön fel a festék, különben könnyen megfolyhat. A száradás ideje festéktől függ, nekem már egy óra múlva megszáradt annyira, hogy lehetett vele tovább dolgozni.

A következő lépés a makramé készítése. Megtervezzük, kitaláljuk a fonal színét, vastagságát, és hogy milyen mintát szeretnénk csomózni. A fonallal levesszük az üveg nyakának megfelelő méretet,  majd felfűzzük rá a szükséges mennyiségű szálat. Ezt szorosan felkötjük az üveg nyakára, és elkészítjük a csomózást. Végül kiegyengetjük és ollóval méretre igazítjuk.

Amelyik üveg nem makraméval, az csipkével van díszítve, amit ragasztópisztoly segítségével rögzítettem az üvegre.

A másik projektnél egy strukturált felületet szerettem volna létrehozni. Alapvetően amivel első gondolatra hozzá nyúlnék az üveghez, az az akril festék, szalvéta és dekupázs ragasztó.

Ehhez képest szerettem volna valami mást, így itt dekupázs ragasztóval bekentem a felületet, és darabokra tépett papírtörlővel szabálytalanul felhordva a ragasztóval átitatott papírt, bevontam az üveget. Ezzel száradás után létrejött egy szabálytalan, strukturált, de stabil felület.

Ezt lefestettem akril festékkel, díszítettem bronz pasztával és metál fényű pigment porokkal, majd vékonyan ismét átkentem ragasztóval. Lakkra nem volt szükség, hiszen a dekupázs ragasztóval olyan felületet kapunk, ami teljes száradás után nedves ruhával törölhető. Végül aranyszállal csomózott makramé került az üveg nyakára, úgy, ahogyan az előzőeknél.

Mindkét projekt igazán költséghatékony, és a száradást leszámítva gyorsan elkészíthető.

Ezek az üvegek hirtelen ötlettől vezérelve készültek, ha jön egy újabb ötlet, valószínűleg azt is elkészítem majd, mint ahogy legutóbb pl. társasjáték fakorongjaiból fülbevalók lettek, most a soron következő átalakulás pedig mandarinos ládákra vár.