A kerámia szó hallatán törékeny dolgokra gondolunk elsőre, pedig keményebb, mint az acél.
Készítenek belőle fogpótlást, burkolnak vele űrrepülőt, és a világ legélesebb kései is kerámiából készülnek.
Az alapja a cirkónium, ami keménységben félúton van az acél és a gyémánt között, viszont nem rozsdásodik, nem vezeti az áramot, és nem mágnesezhető. Persze hosszú folyamat mire a bányából a konyhákba kerül késként, mégis megéri a fáradtságot, mert rendeltetésszerű használat esetén örök darab.
Japánban több ezer éves múltra tekint vissza, a kerámiakések generációkon át öröklődnek, a sushi szakácsok szentként kezelik a sajátjukat. Hiába tűnik a sejtelmesen áttetsző fehér penge olcsó bóvlinak, hihetetlenül drága kincs a séfek között. Maguk élezik, sosem adják kölcsön, és nagyjából úgy őrzik, mint a szamurájok a kardjukat.
Kevésbé professzionális használatra is érdemes beruházni legalább egyre, mert a hétköznapi háztartásokban is megkönnyíti az ételek készítését. A jó kés a szeletelés, darabolás alapköve, ami a főzés első lépcsője.
Fa vagy műanyag vágódeszkán lehet vele aprítani, viszont nem lehet használni sújtásokkal való vágáshoz, csontok és fagyasztott ételek vágásához, vagy dolgok felfeszítéséhez, különben eltörhet. Fekete pengés változattal is találkozhatunk, olyankor extra hevítéssel, meleg préseléssel alakítják a cirkónium-oxidot cirkónium-karbiddá, amitől még keményebbé válik az anyag.
Forrás: Wikipedia
