Furcsa és bizarr szokás előzte meg a napjainkban látható aranyos kis törpék elterjedését.

A 18. század arisztokratái saját remetéket tartottak a kertjükben. Az erre felbérelt férfiak busás fizetséget kaptak azért, hogy odaköltözzenek az úr vagy a hölgy kertjébe egy kis viskóba vagy barlangba, ahonnan aztán szerzetesnek öltözve, mezítláb bújtak elő, ha csengettek nekik. Amíg a szerződésük tartott, nem csupán a kertben kellett élniük és kérésre megjelenniük, hanem ez idő alatt nem vághatták le a hajukat, nem borotválkozhattak, nem mosakodhattak, és nem beszélhettek senkivel. Pusztán pár személyes tárgyat vihettek magukkal, mint egy Biblia, egy szőnyeg vagy homokóra.

De miért volt jó egy néma és mosdatlan embert tartani a kertben?

A gazdag népek úgy szerették volna kinyilvánítani a vallásos elhivatottságukat, hogy saját szerzetest tartanak. A remeteség még napjainkban is erősen kapcsolódik a spiritualitáshoz és a megvilágosodáshoz.

Ez a szokás rég kiveszett és ma már nem bérelnek fel senkit kerti dísznek, de helyettük ott vannak a színes, vidám kis kerti törpék.

Forrás: KnowledgeNuts