A bekuckózás öröme már kisgyermekkorban elkezdődik.
Valamiért ragaszkodunk a kisebb, saját rezidenciához, ahová elvonulhatunk. Egy saját szoba hatalmasnak tűnik csepp korunkban, ezért általában egy kis meghitt odút választunk. Pár éves korban már rendületlenül építünk székekből és takarókból, lepedőkből, pokrócokból odút. Viszont aki még kicsi ahhoz, hogy így építkezzen, az is megtalálja a módját, hogy magánszférát teremtsen. Ekkor jönnek képbe a strapabíróbb, nagyobb belső térrel rendelkező szekrények.
Egy kétéves még elég kicsi ahhoz, hogy beférjen egy konyhaszekrénybe, de elég nagy ahhoz, hogy komfortossá tegye magának. Ezt Noah is kihasználta, aki tablettel, takaróval és némi harapnivalóban bújt el a rejtekhelyére. Édesanyja, Blair Monique Walker le is videózta a tettenérést, ahogyan a bájos kisfiú boldogan, falatozás közben mesét néz:
Miután kicsit kommunikált a mamájával, szeretné, ha újra magára hagynák. Nem is csoda, úgy tűnt, tényleg jól szórakozik és ezzel nincs egyedül. A totyogók számára tehát igazán vonzó a konyhaszekrény. Ez a kisfiú sem szeretne sokáig tárgyalni az apukájával, mert épp nagyon elfoglalt.
Ha a szívünkre tesszük a kezünket, ez nem feltétlenül csak gyerekkorban okoz örömet. Felnőttként is szívesen csináljuk, csak már nagyobb a kuckónk!
Forrás: DailyMail
A kiemelt kép illusztráció.
