Kidobott kincs.
Sok régi bútordarab, lakberendezési tárgy végzi a szemét között, ha már eljárt felette az idő. A szerkezetileg viszonylag ép, de már nem annyira esztétikus darabok azonban ismét vonzóvá tehetők, s ilyen formán kincset jelentenek a hobbifestőknek és hobbiasztalosoknak. Csizmadia Edina ezúttal egy régi tükröt frissített fel, az alábbiakból kiderül, pontosan hogyan.
A tükör története onnan indul, hogy Galgahévízen kidobták lomtalanításkor, én pedig hazahurcoltam. Nagyon kedvelem a régi holmikat, főleg, ha kicsit viseltesek, látszik rajtuk a kor és a használat. Ha a környékünkön lomtalanítás van, mindig kimegyek szétnézni. Sose jöttem még haza üres kézzel. Amikor hazahoztam, még nem tudtam, hogy pontosan mit kezdek vele, több variáció is volt a fejemben, mielőtt megkapta a végleges formáját.
Szerintem kb. 3 évig állt a garázsban, mielőtt nekikezdtem. Sokat inspirálódom a Pinterestről.
Hobbiból festek, úgyhogy nem biztos, hogy mindent szakszerűen csinálok.
A keret régen lakkozva volt, de már le volt peregve róla a lakk, így csiszolással kezdtem. Ezután Pentart akril festékkel festettem. A tükrön van pár vakfolt, ezeket szándékosan nem javítottam. A tükörhöz is ugyanazt a festéket használtam.
A mintához stencilek segítségével alakítottam ki. Szivaccsal vittem fel a festéket.
Feltűnő darabot szerettem volna, ezért lett ez színválasztás. A mintáknál pedig próbáltam különböző, de mégis valahogy összehangolható mintákat választani. Ezért nagyon jók a tapéta minták, amik összekapcsolják a különböző elemeket.
A keretet színtelen bútorwaxszal zártam, a tükrön pedig csak a festék van, de az akril száradás után vízálló.
A festés összesen pár óra hosszát vett igénybe, a stencilek próbálgatásával szoktam elhúzni a időt.
A tükör a hobbi szobámban kapott helyet egy szintén lomtalanításból származó kis körasztalon.
