Hiába a mostoha körülmények, sokak szerint még így is megéri ott élni.

Norilszk a sarkkörtől háromszáz kilométerre fekvő városka a színesfémbányászat egyik központja.

Emberpróbáló hidegben és fullasztó szmogban élik a mindennapjaikat ott lakók. Ez a bányaváros eredetileg Norillag gulágrendszer központja volt, de a munkatáborok bezárása után is megtartotta a szovjet várostervezés elemeit a fagyos és kopár tundra közepén.

Arrafelé telek rettentő hidegek, hosszúak és sötétek, az év nagyjából háromnegyedében több méteres hó borítja a várost. Háromnaponta hóviharok tombolnak, mértek már mínusz 50 fokot is, a mínusz 30 fok pedig teljesen hétköznapinak mondható. Decembertől körülbelül hat héten át nem kel fel a nap,  de cserébe nyáron ugyanennyi ideig nem nyugszik le, ilyenkor kánikula is előfordul, és ennyi a nyár. A szélsőséges időjárási körülményeket az ott épült panelházak is nehezen bírják, a legtöbb közülük már lakhatatlanná vált és úgy néz ki, mintha bombatámadás érte volna.

A buszok csak konvojokban közlekednek, hogyha az egyik valamiért lerobbanna a mostoha körülmények között, egyből át tudjanak szállni az utasok egy másikra.

A brutális klímánál már csak légszennyezettség durvább. A nagyüzemi bányászat és kohászat teljesen megmérgezi a levegőt. A szálló por jelentős mértékben tartalmaz kadmium, réz, ólom, nikkel, arzén, szelén és cink részecskéket a radioaktív anyagok mellett. A folyamatosan füstöt okádó kohók, és az érc-, nikkel-, kobalt-, réz- és szénbányák miatt az ott dolgozók csak speciális maszkokban és/vagy szénszűrővel ellátott csövekkel tudnak lélegezni.

A rendszeres savas esők miatt még a tundrán egyébként megélő növények sem maradnak meg, zöldet csak festve látni a környéken. A talajszennyezettség miatt már próbálkozni sem érdemes az ültetéssel. Így marad a kiégett, kopár föld.

Az átlagéletkor 40-50 év, a legtöbben rákban vagy tüdőbetegségben halnak meg, ha mégsem, akkor a depresszió és az alkoholizmus végez az emberekkel. Miért élnek ott mégis több mint 175 ezren?

A pénz miatt, sokat lehet keresni a nyersanyagkészlet kitermelésével. Az orosz átlagbérhez képest a fizetések háromszorosát kapják az ottani bányászok és 95 szabadnapot egy évben. Hogy valóban megéri-e sok pénzt keresni ilyen körülmények között, azt mindenki döntse el maga.

Forrás: English Russia, képek: Elena Chernyshova