Charles Hall diplomamunkája indult világhódító útjára még évtizedekkel ezelőtt.

A különleges vízzel töltött matracok azt hirdették a világnak, hogy sokkal jobb rajtuk aludni, mint a hagyományos társaikon.

Amikor a ’70-es években kiderült, hogy a Playboy mogul, Hugh Heffner is birtokol egy oposszumszőrrel borított vízágyat, a különleges fekhely egyre menőbbé vált. Sorban álltak a hírességek érte, és a civilek vágyainak listájára is felkerült. A kezdeti lelkesedés aztán alábbhagyott, a pajzán reklámok mégsem hozták meg a várva várt sikert, így próbálták a jó alvás szemszögéből megközelítve fenntartani az érdeklődést.

Ez csak részben sikerült, ugyanis a vízággyal járó külön macerát sajnos nem sikerült megszüntetni. A költöztetés, feltöltés, beállítás elég sok plusz feladattal járt, és egyetlen apró sérülés elég volt ahhoz, hogy katasztrófát idézzen elő az otthonokban. Nem mindenki számára volt csalogató, hogy ezer liter vízen feküdjön, mégha az oly kényelmesnek is tűnt is, arról nem is beszélve, hogy a közösen elfoglalt ágyak hullámzása nem mindenkinek lett a vágyálma.

Bár mellette szólt, hogy egy ilyen matracban nem telepszik meg az ágyi poloska vagy a poratka, így az allergiásoknak is ideális, a lelkesedés folyamatosan csökkent. Mára már megoldották a hullámzásgátlás kérdését, fűthető-hűthető kivitelben is gyártják, ráadásul kevesebb vízzel, több szivárgás elleni védelemmel ellátva használható, mégsem ismerünk túl sok embert, aki vízágyon aludna.

A memóriahabok kora igázta le a vízágyat vagy sosem volt igazán létszükséglet?