Színes alkotások.

Tógyer Anikó és Garai Attila összeszokott páros, ami a korábban más funkciót ellátó fa újrahasznosítását illeti. Kezeik között a régi lécek és deszkák mesés alkotásokká és gyakran nem mellesleg egyben praktikus használati tárgyakká alakulnak. Egy-egy darab elkészítése nem csak gondos tervezést, de tapasztalatot, gyakorlatot is igényel. A következőkben Anikótól ismerhetjük meg, hogy hogyan készítenek például raklapból színes, festett kulcstartót.

Rengeteg dolgot készítünk fából kézzel. Ami ezzel kapcsolatban fontos számunkra, az elsősorban a fa, mint alapanyag, amit nagyon szeretünk. Fával dolgozni önmagában öröm. Az, hogy felhasználás tekintetében végtelenek a lehetőségek, már csak a ráadás. Továbbá, számunkra nagyon fontos az igényes (kézi)munka.

Mindenkinek van hobbija, valamilyen szabadidős tevékenysége, amivel szereti eltölteni a szabadidejét. Nálunk ez egyrészt barkácsolás fából, illetve festés. A páros férfi tagja szereti (formázni) a fát, én pedig szeretek festeni. Ez röviden a kulcstartó előélete. És ami még szintén fontos, nem felújítunk és átfestünk dolgokat, hanem valami újat alkotunk a „régi” fából. Formailag is és funkcionalitás tekintetében is.

Ha valaki találkozott már általunk készített darabokkal, az láthatta és érezhette, hogy a tevékenységünk által a raklap, mint újrahasznosítható alapanyag akár új értelmet is nyerhet.

A folyamat során nagyon sokszor vesszük kézbe a darabokat és nagyon sokat finomítjuk, szó szerint, csiszolással és polírozással, mire elkészül a végleges darab. Bizton állíthatom, hogy a közhiedelemmel ellentétben egy ilyen termék kivitelezése nem jöhetne létre egy kávészünet idején.

Alapanyagként raklapot (és egyéb maradék faanyagot is) használunk és aki szedett már szét használható módon raklapot, az tudja, hogy ez sem annyira könnyű. Mindezek után dekopír fűrésszel történik a formára vágás. Ez nálunk férfi munka. Ez a lépés sablon segítségével is működhet, akkor már van kész terv méret és dekorfestés tekintetében. Ez esetben a „maradék” fa mérete alapján lett összerakva egy alap, amit nekem kellett kitalálnom, hogyan festem meg.

 

Miután a forma elkészül, és le van „nagyjából” csiszolva, alapozás következik. Minden festékboltban, hobbiboltban és nagyobb kereskedésekben lehet sokféle fára használható akril és egyéb alapozót, festéket, pácokat találni. Sokfélét használunk, tulajdonképpen már szinte mindent próbáltunk, érdemes kitapasztalni, hogy milyen termékre milyen fedőréteg lehet megfelelő.

Alapozást követően újra csiszolni kell, majd újra „retusálni”. A fa felső szerkezete nedvesség hatására megváltozik, akkor is, ha csiszolt fára kenjük és akkor is, ha durva felületre. Ezért minden réteg újabb felületkezelést is igényel egyben.

Amikor már a színezett fa réteg is kezelve van, utána jöhet a dekorfestés. Ajtó, ablak stb.

Amikor én végzek a festéssel, utána újra visszakerül a termék férfikézbe, összerakásra, szerelvényezésre, például akasztók, rejtett akasztók, fülek, polcok csavarozásra, ragasztásra stb.

Amikor ez is elkészül, jöhet a fedőlakkozás, ami 1,2 vagy 3 réteg. Ez lehet egyszerű lakk, vagy csónaklakk, flakonos, fújható, festhető. Egy a lényeg, hogy legyen minőségi.

Mi például nem kimondottan szeretjük a fényes lakkokat. Jobban kedveljük a matt, rusztikus, természetes hatást. Illetve kifejezetten igyekszünk a fa szépségeit is meghagyni, repedéseket, kiesett görcsök helyeit lyuk formájában „használni”, kiemelni.

A különös figyelem(ünk) minden esetben az általunk elképzelt „tökéletes” végeredményre fókuszál. A folyamat során mindig vannak egyedi opciók, amik odafigyelést igényelnek. Az összerakásnál a megfelelő illeszkedés fontos. Illetve igyekszünk az arányokat és végleges formát jól eltalálni, hogy adott környezetben a végeredmény jól nézzen ki.

A „különösen figyelni” meghatározásnál fontos megjegyezni pár dolgot, amit a távoli szemlélő sosem láthat: újrahasznosított fával dolgozni nem könnyű. Jobban törik, reped, mint egy „új” fa. Van, hogy a harmadik kivágott darab marad ép „beépítésig”. De ez csak egy a sok megoldandó dologból.

Több ember munkája ez a termék és sok a „holtidő”: fázisok közti száradás stb. De talán mondhatom azt, hogy kis tapasztalattal és lelkesedéssel „nettó” egy nap alatt elkészíthető.

Fontos, hogy minden fázisnak meg van a maga oka és haszna. Amennyiben az összeillesztés nem megfelelő, a végeredmény esztétikailag nem megfelelő, úgy sem, hogy a rusztikus hatás van előtérben. Amennyiben a fa felülete nem megfelelően lett kezelve, nem lesz sima a felület. Ezért esztétikailag nem megfelelő, és az sem utolsó szempont, hogy nem lehet portalanítani. Ez csak idővel derülhet ki, ami miatt még bosszantóbb a dolog. Ha az akasztók között nincs elegendő hely, egyik kulcskarika a másikra fekszik és adott esetben egy kulccsal másik kettőt is lerántunk stb.

Szóval tervezzük meg, képzeljük oda, próbáljuk hozzá a színeket, mérjük le a helyet, készítsünk sablont (legfőképp, ha nincs sok alapanyag), és a megálmodott darab akár örök dísze lehet lakásunknak. Az elkészítés pedig lehet közös élmény az egész családnak és egyben akár életre szóló impulzus is.

A férfiak szeretik a rusztikusat és használhatót, a nők pedig a szépet. Nálunk a kettő ötvözetéből ilyenek lesznek a végeredmények. Hát így alkotunk mi „ilyesmiket”.

Anikó és Attila alkotási követhetők Facebook oldalukon és megvásárolhatók a Meskán.