Sok apróságot elnyelnek.
Bár a CD-k ideje kezd lejárni, még mindig nagyon sok van belőlük, ahogyan a tárolásukra használt tokokból is.
Bartók Emese arra gondolt, lehetne velük kezdeni valamit, ezért tárolódobozok készítésébe kezdett, melyeket nem csak praktikusra, hanem dekoratívra is alkot. Az alábbiakban Emesétől tudhatjuk meg, pontosan mi mindenre van szüksége egy-egy ilyen tárolóhoz.
2020-ban egy forró nyári napon bementem egy hulladékudvarba, hogy leadjak pár régi videókazettát és CD lemezt. Nem vették át, így kénytelen voltam dolgom végezetlenül hazavinni őket. Furcsa, hogy milyen jelentéktelennek tűnő véletlenek tudnak új irányt mutatni az embernek, mert ez késztetett gondolkodásra, hogy mit lehetne ezekkel a már haszontalanná vált tárgyakkal kezdeni.
A környezettudatosság, fenntarthatóság, újrahasznosítás, takarékos életmód – mint manapság oly sokat hallott kifejezések számomra nem csak üres frázisok, hanem ténylegesen a szokásaim, a hétköznapi életvitelem részei. A komposztálás, a szelektív szemétgyűjtés, a minőségmegőrzési időn túli, de még ehető élelmiszerek felhasználása az én értékrendemben alapvető, és most már elkezdtem a tárgyak kidobása helyett azok újrahasznosításában is gondolkodni.
Rengeteg inspirációt, kreatív technikát találtam az interneten, számtalan videót megnéztem. Mivel semmiféle művészi előképzettségem nincs (sőt sokáig a kreatív vénámról sem tudtam), ezek közül a dekupázs technika tűnt számomra is megvalósíthatónak.
Dobozzá összeállított CD tokokat találtam a neten, de ezt szalvéta technikával kombinálva nem, így gondoltam, hogy majd én megvalósítom. Persze elsőre nem sikerült, sőt másodjára sem (volt, hogy a szalvéta szakadt ki vagy a ragasztó nem fogta össze, sokáig nem tudtam mit kezdjek a CD tok vékony oldalával). Jó sok prototípusnak el kellett készülnie, amíg azt nem éreztem, ez az a doboz, amit létre akartam hozni.
Egy dobozhoz 5 CD tok szükséges. A dekupázshoz kell szalvéta, dekupázs ragasztólakk és ecset. A belső oldal díszítéséhez színes szalag, és végül erős ragasztó az elemek összeragasztásához.
A CD tokokat por-és zsiradékmentesítem, ha szükséges, és minden oldalukat befestem. Lehet alapozó festékkel is, de nekem a fehér zománcfesték vált be két rétegben. Ha már kinyitok egy zománcfestéket, akkor lealapozok jó pár tokot, hogy mindig legyen készen. A fehér a dekupázs miatt fontos, mert a szalvéta színei a fehér alapon érvényesülnek leginkább.
A kiválasztott szalvétát kiszabom úgy, hogy a CD tok széleire is rá lehessen hajtani. A normál méretű szalvéta egyébként ideális nagyságú a tokhoz, csak pici sarkokat kell kivágni belőle.
A négy CD tokra, amelyek a doboz oldalai lesznek, felapplikálom a szalvétákat dekupázs ragasztólakkal. Nekem az vált be, hogy a felső résznél ráhajtom a szalvétát, így a doboz belső részébe is belóg és egy szép szalaggal díszítem. Ezen a képen jól látszik a szalagos belső rész (először szigetelőszalag, majd egy díszszalag is rákerül):
Mikor jól megszáradt a ragasztólakk (35-40 perc), összeragasztom a tokokat. Először ragasztópisztollyal próbálkoztam, de sajnos az a doboz utólag szétesett, valószínűleg nem alkalmas műanyag ragasztásra, így a Bison Kit Universal lett a kedvencem.
A kész doboz talpára pici tappancsokat teszek záró lépésként, hogy könnyebben mozdítható legyen, ne ragadjon le. Végül le lehet még egyszer lakkozni fényes vagy akár matt lakkal, de ez kihagyható.
Szerencsés, ha a szalvéta jól van kiszabva, de ha mégsem, utólag csiszolóvászonnal le lehet csiszolni a kilógó részt. A dekupázsnál is figyelni kell, hogy szép lassan engedjük rá a szalvétát az előzetesen ragasztólakkozott felületre, mert könnyen felgyűrődik vagy elszakadhat. Utána pedig, mikor a szalvéta fölé kenjük a másik réteg ragasztólakkot, igyekezni kell a ráncokat, gyűrődéseket jól elsimítani (ezt én már nem is ecsettel, hanem az ujjaimmal szoktam).
Aki még soha nem dekupázsolt, azt javaslom, ne CD tokkal kezdje, hanem inkább egy kisebb felületen gyakoroljon (pl. befőttesüveg, konzervdoboz). Mivel a CD viszonylag nagy felület, rutinosabban kell hozzákezdeni.
Végül a száradási időket érdemes kivárni mind a lakkozás után, mind pedig a ragasztásnál. Először csak két elemet ragasszunk össze (az alját és az egyik oldalt), amikor az megszárad, jöhet a szemben lévő oldal, végül a fennmaradó kettő. Én sajnos többször jártam úgy hogy türelmetlen voltam, a ragasztottnak hitt doboz szétesett a kezemben és a szétfolyó ragasztó csúnyán összekente az elemeket.
Bár sosem mértem, de egy kezdő számára 2-3 órára tippelném egy doboz előállítását az alapozástól a talp-tappancsok felhelyezéséig, amiben már benne vannak a száradási idők. Persze, ha valaki rutinos, vagy előkészít (lealapoz) több tokot előre, akkor akár 1-1,5 óra alatt is össze tudja rakni.
Le lehet ugyan bontani, hogy egy doboz kb. 200-300 Ft költséget jelent, ami akkor igaz, hogy ha valaki ezt rendszeresen csinálja, vagy korábbról rendelkezik alapozófestékkel, ragasztólakkal. Ha valaki csak egyet szeretne elkészíteni, és teljesen nulláról kell az anyagokat beszerezni, akkor természetesen magasabb a fajlagos költség.
CD tokot szerezni lehet, akár ingyen is, van, aki már kidobná és még örül is, ha megszabadítja valaki tőle. Én így kaptam egy kedves hölgytől egy bőröndnyit (miután a sajátjaimat már mind felhasználtam), de 20-30 Ft/db-ért hirdetve is láttam már.
Korábban soha nem vonzott a művészeti tevékenység, azt gondoltam, úgyis híján vagyok a tehetségnek és türelmem sincs hozzá. Számviteli területen dolgozom, ami erősen realista világ, ahol inkább a bal agyféltekét használjuk, a racionális, analitikus gondolkodást. Amióta elkezdtem a dekupázst, úgy érzem, hogy új ajtók nyíltak meg előttem. Mintha egy nagy kreatív utazáson lennék, ahol folyamatosan érnek impulzusok és ezeket egy-egy alkotással tudok kifejezésre juttatni. Működésbe lépett a jobb agyféltekém is. Nem csak CD tokokat dekupázsoltam, hanem mindennapi használati tárgyakat is, amelyekkel szebbé, egyedibbé teszem a környezetemet.
A korábban említett videókazettákból (amelyekkel nem tudtak mit kezdeni a hulladékudvarban), egy klassz dobozt készítettem és gyönyörű mandalás matricával díszítettem.
Aztán jött a „nagy szerelem”, a pontozásos technika. Állítom, hogy ez egy addiktív tevékenység, nem szégyellem bevallani, hogy függővé váltam, mert akár jó rajzkészség nélkül is olyan alkotásokat lehet létrehozni, hogy eláll tőlük az ember lélegzete. El is kezdtem alkalmazni a jól bevált CD tokból készült dobozaimra, azzal a különbséggel, hogy nem fehérre, hanem feketére alapozom, mert a színes pontok ezen érvényesülnek. Itt a szalvétatechnika kimarad, mert a tokokra pontozással mandalákat készítek (lehetőleg különbözőt mind a négy oldalára), és végül összeragasztom az öt elemet.
Majd ismét továbbgondoltam a dolgot, ötvöztem a szalvétatechnikát és a pontozásos technikát szintén CD tok-dobozokon:
Következő lépésként az újrahasznosítás jegyében ecsettartókat készítettem. Alapjuk kerek fa vágódeszka, a hengerek pedig posztertartó, folpack henger és toalettpapír guriga, valamint tonhalas doboz.
Szintén újrahasznosításként kidobott üvegekre pöttyöztem:
Ahol pedig jelenleg tartok, és ami leginkább „lázban tart” – szerencsére nem a koronavírus, hanem a feszített festővászonra, vagy fa lapra mandala festés pontozásos technikával:
Túlzás nélkül állíthatom, hogy a kreatív tevékenység óriási változást hozott az életembe, és nagyon-nagyon jó irányba vitt. Idén először fordult elő velem, hogy nem kimerülve, rosszkedvbe burkolózva vártam a tél végét, hanem annak is képes vagyok örülni, ha rossz időt jósolnak a hétvégére, mert a rossz idő (is) tökéletes idő az alkotáshoz. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hiszen az alkotásnak hála a pandémiás helyzet kellős közepén is mind fizikailag, mind lelkileg távol tudom magam tartani a frusztrációtól, tudok befelé figyelni és képes vagyok nyugodt maradni. Minden embernek az kívánom, hogy tapasztalja meg ezt az érzést!
Remélem, hogy a kreatív utazásom még sokáig folytatódik, sok gyönyörű dolog kerül ki a kezeim közül. Hogy mi lesz a következő lépés, az még nyitott kérdés, de megsúgom, álmaim és terveim vannak, de az már egy másik történet…
További alkotásaim láthatók Facebook-oldalamon.