Üvegedény, mázas kaspó, kőtál.
A pozsgás növények méltán közkedveltek a kertészkedők körében. Egyszerű a tartásuk, nem igényelnek különösebben sok gondoskodást, cserébe változatos színekkel, formákkal örvendeztetik meg tulajdonosukat.
Jó, ha tudjuk, hogy a pozsgás növényeink jórészt fényigényesek, szárrészeik fény nélkül megnyúlnak, és az eredeti színűket, formájukat többé nem nyerik vissza. A megnyúlt részek szilárdsága is megváltozik, szerkezetük lazává válik. Törekedjünk arra, hogy a lakásban oldalról, az ablak felől kapják a megvilágítást, a szabadban pedig felülről érje őket a napfény.
Egyes pozsgások a tűző napfényben érzik jól magukat, míg mások ilyen esetben égési sérülést szenvednek, esetleg el is pusztulnak, ezért számukra a szórt fény a legkedvezőbb.
Ha a meleg hónapokra kiköltöztetnénk a kertbe, a teraszra vagy az erkélyre, a pozsgásokat fokozatosan szoktassuk a napfényhez. Eleinte árnyékban, majd félárnyékban tartsuk őket, és csak azután tegyük napsütötte helyre. A pozsgások java része jól érzi magát teljes napfényben. A növények téli elhelyezése ad inkább némi aggodalomra okot. A nyáron szabadban tartott növényeinket októberben, legkésőbb november elején vigyük be a lakásba. Itt jó megoldás, ha világos helyre, például az ablakpárkányra, két ablaktábla közzé tesszük azokat.
A pozsgások talajban nem igényes növények, megfelel számukra a jó vízáteresztő, mérsékelten kötött, meszet tartalmazó talaj. Ilyen pozsgásföldet (kaktuszföldet) a legtöbb kertészetben beszerezhetünk.
Hogy hosszú éveken át élvezhessük a látványukat, íme egy kis útmutató ahhoz, hogyan kerüljük el a pozsgások tartása során elkövetett 5 leggyakoribb kertészbakit.
Természetesen az sem mindegy, hogy milyen cserépbe ültetjük a pozsgásokat. Szépségük akkor érvényesül igazán, ha mutatós ültetőedényt választunk. Íme néhány tetszetős, stílusos megoldás: