Készíts kényelmes fekhelyet négylábú társadnak!

Ha magad készíted, olyan lehet, amilyennek megálmodtad.

Egy jól megválasztott, elkészített kutyafekhellyel nem csak kedvencünket tehetjük boldoggá, de amellett, hogy szépen mutat, még legalább az a haszna is megvan, hogy esetleg Blökivel vagy Fifivel nem kell osztoznunk a kanapén.

Az interneten számtalan videó csábít bennünket arra, hogy saját magunk – akár újrahasznosított alapanyagokból, például egy régi pulóverből – alkossunk ilyesmit. Azonban ezek a tárgyak a valóságban nem mindig pont úgy sikerülnek és nem is pont annyi perc alatt, ahogyan a videókat nézve reméljük. Németh Rita épp egy ilyen videó nyomán vágott be a fekhelykészítésbe, az ezzel kapcsolatos tapasztalatait, valamint azt osztja meg az alábbiakban velünk, hogy végül hogyan sikerült szép eredményt elérnie.

Az ötlet egy internetes videóból jött, ami megtetszett. Ott megvolt, hogy hogyan is kell elkészíteni, de a valóságban annyira ez nem működött, így átalakítottam picit.

Mivel nem volt itthon ilyen pulcsim, így egy bálás boltban kerestem megfelelőt. Bevallom, egy kutyaágyat csináltam már, de az nem sikerült sajnos, így hamar kiderült számomra, hogy nem valósítható úgy meg, mint ahogyan a pár perces videó szemlélteti.

 

Mivel nagyon szerettem volna a kiskutyának megcsinálni, adtam ennek a dolognak még egy esélyt.

Nagyon fontos, hogy ne nyúlós anyagból legyen, így egy vastagabb pamutot választottam, ami belül bolyhos és nem nyúlik. Aztán méteráru boltban vettem egy nagy zsák tömőanyagot, ami sok apró vágott szivacs. Ez azért nem olyan jó döntés volt, mert mindenhol szivacs repkedett a nappaliban.

Aztán nekiálltam… Szerettem volna stabilra készíteni, ezért aprólékosan varrtam, kézzel. Egyik este elkezdtem, az nagyjából 3 órát vett igénybe, másnap kitömtem és egy díszpárnáról levettem a huzatot, mely 40*40 cm-es és a fekvőfelületbe dugtam. Ez egy jó óra, aztán az elejét kellett kitalálni. Kerestem egy kisebb párnahuzatot, szétvágtam és nagy nehezen rávarrogattam az elejére, hogy szép legyen. Ez elég macerás, mert nincs igazán mihez rögzíteni az anyagot. Még nagyjából két óra volt, mire összeállt.

Aztán már csak a csinosítás maradt, ami egyéni fantázia kérdése. Én masnit tettem a tetejére, így a varrás is el lett takarva, de lehet tappancsot is, kinek mi a szimpatikus.

Mindent összevetve kb. egy „műszak”, azaz úgy 8 óra kellett, mire elkészült. Költséges nem volt, kb. 1400 forintból meglett. Szivacs maradt bőven a többi kiskutya havernak is, ha készítenék nekik is ágyat, de csak pici kutyinak vállalnám! Nem könnyű, de büszke vagyok, hogy sikerült, és a kutyagyerek nagyon örül neki!

 

Köszönjük Ritának a leírást és a képeket, reméljük, sok gazdi kedvet kap, hogy saját készítésű fekhellyel lepje meg kedvencét.