Valódi csempe helyett festés.

Gondos tervezés előzte meg a lépcső dekorálását, festését. Laufer-Galambosi Zsófia és férje marokkói csempék nyomán tervezett sablonok segítségével festette fel a mintákat. Az addig szabad, semleges felület mostanra érdekes dísze, színfoltja lett otthonuknak. Következzenek a munka részletei!

Egy iskolában dolgozom. Minden tanítási év végén szükségem van egy nagyobb lélegzetvételű, kreatív tevékenységre, ami a figyelmem fókuszát másfelé irányítja a nyár kezdetén, mint az iskola. Minden nyár eleji projekten egy tanévnyi időm van agyalni, hogy hogyan készüljön, mivel, milyen anyagok szükségesek hozzá. A tanév során igazából csak délután, este élvezhetjük az otthonunkat, de nyáron egy igazi bázis. Azt tudni kell, hogy nálunk lakberendezés terén minden lassan készül el. A férjem szereti a letisztult dolgokat, én szeretem a mintákat, pasztellszíneket, burjánzó növényeket. Hál’ Istennek egyikünk sem szeretné, ha egyik napról a másikra minden készen lenne. Szépen közelítjük az elképzeléseinket, mit, hogyan szeretnénk. Átbeszéljük, adott esetben lemodellezzük, ha éppen nem tudja elképzelni valamelyikünk, hogy mit is akar a másik.

Így alakult ez a lépcsőnkkel is. Nagyon tetszenek a marokkói csempék, rengeteget nézegettem, és így botlottam bele a Pinteresten a mintás, díszített lépcsőkbe. Egyből rabulejtettek, tudtam, hogy egyszer készítek majd én is egy ilyet. Aztán jött az ötletelés. Elég sok csempét kellett volna vennünk, ami nem csak anyagilag, hanem súlyban is sok lett volna a lépcsőnkhöz. Ekkor találtuk ki, hogy akár ezt ki is lehetne festeni. Jön a szabadság, ami lényegesen több idővel lát el, mint amennyivel gazdálkodom egyébként.

Utánanéztem a festékeknek, miket használnak mostanában bútorok festésére. A hobbiboltban találtam a Pentart Dekor Paint Chalky 100 ml festéket, aminek nagyon szép színei vannak, különböző árnyalatokban. Azt tudtam, hogy nem fehér, hanem elefántcsont színű lesz az alap, többnyire pasztell színek jelenjenek meg. Amit biztosan fel akartam használni, az a kék, zöld és a sárga – nagyon szeretem mindhármat – és fontos volt, hogy ne csillogjon.

Nagy segítségemre volt a férjem, aki rajztanár, reklámgrafikus (logotervezés.hu), más szemmel, látásmóddal, megközelítéssel. Nagyobb tapasztalata volt eszközök, anyagok terén, így folyamatosan konzultáltunk egymással.

Mivel nem találtunk olyan stencileket, amik tetszettek vagy olyan méretűek lettek volna, mint amire szükségünk lenne, marokkói csempemintákat gyűjtöttünk össze, majd egy grafikai programmal megfelelő méretre alakítottuk, és a mintákon apróbb változtatásokat hajtottunk végre. Többek között részleteket szedtünk ki belőle, hogy ne legyen túl aprólékos a minta – nehéz lett volna vele dolgozni –, majd legyártattuk egy nyomdával. (Végül volt, hogy a stencilnek csak a közepét vagy a szélső mintáját használtam fel.)

A következő eszközöket használtam: stencilek, festékek (alap szín, kiegészítő színek), ecsetek, henger, maszkoló szalag: szélesebb, keskenyebb, visszaszedhető, ragasztó spray, akril matt lakk spray.

Így készült

Adott volt egy kész falépcső, ami le volt csiszolva és lakkozva. Először a lépcsők függőleges részének letisztítására és körbe maszkoló szalagozására került sor. Ezután jött az alapszín felvitele hengerrel – itt nem törekedtem arra, hogy mindenhol egyenletes legyen a festékeloszlás – majd hagytam száradni. Könnyen száradó festékkel dolgoztam, így mire a lépcső végére értem, már kezdhettem is a stencilek felragasztását, az adott mintához a színek összeállítását.

A kis hengeremet a festés reggelén nem találtam, az időmet pedig nem akartam vesztegetni azzal, hogy leugorjak a szerszámboltba, ezért a lányaim mindenféle méretű lapos ecsetei (Ikea) mentették meg a helyzetet. Így nem hengerrel, hanem ecsettel festettem ki végül mindet. A legvégén matt lakkal fújtuk le, hogy ne csillogjon, kevésbé sérüljön és tisztítható legyen.

Nehézség volt, hogy a stencileknek voltak vékonyabb, sérülékeny részei a minta végett, azok után is, hogy valamelyest átalakítottuk. Így a sablon visszaszedésénél  óvatosnak kellett lennem, nehogy leszakadjon vagy megtörjön a fólia. Ehhez kapcsolódik még, hogy a stencileket egyenletesen kellett lefújni a ragasztóval, hogy ne csurogjon alájuk a festék. Persze erre a műveletre azóta láttam praktikus szivacsos eszközöket, amik ezt a lehetőséget nagyban kizárják.

Kb. 2 nap alatt elkészült, persze könnyű dolgom volt, mert a férjemen kívül senki sem volt itthon, és ahogy haladtam a lépcsőfokokon, egyre bátrabb és rutinosabb lettem. Ha az elején meg lett volna a henger, biztosan ez is gyorsít a folyamaton, de ez így volt jó.