A vélemények megoszlanak, de úgy tűnik, a többség nehéznek vagy egyenesen lehetetlennek találja.

Nem mindenki rendelkezik saját otthonnal, így vagy marad a szülői házban, vagy keres egy albérletet magának. Hogy a megfizethetőség és a vágyak mennyire hozhatók egy fedél alá, az megérne egy külön fejezetet, de most arról lesz szó, hogy milyen eséllyel indulnak azok, akik keresnek.

Az ideális albérlő vigyáz a házra/ lakásra, csendes és időben fizet.

Ez eddig rendben is van, mondhatni teljesen jogos elvárás a tulajdonosok részéről. Viszont, hogy valaki ilyen legyen, arra igazából garancia nincs, marad a meghitelezés és az emberismeretre való támaszkodás. De kit választanak?

Úgy tűnik, hogy az egyedülálló, magas keresettel rendelkező egyének találnak a legkönnyebben bérleményt, ha nem dohányoznak, nincs háziállatuk, nem rendeznek bulikat, nem visznek fel magukhoz senkit, nem zenélnek és úgy általában talán otthon sincsenek nagyon. Mindezeket együttvéve bevallhatóan az emberek nagyon kis százaléka tudja teljesíteni.

A követező szinten találhatók a fiatal párok, akik a közeljövőben nem tervezik babasírással megtölteni a csendet.

Náluk már jóval nehezebb helyzetben vannak azok, akik rendelkeznek háziállattal is. Egy kutya vagy macska már jelentősen csökkenti az esélyeket.

Őket követik a gyerekkel, gyerekekkel, és esetleg háziállattal is együttélésre vágyó családok, amit már csak dohányzással lehet tovább rontani, akkor is, ha azt a bérleményen kívül teszik.

Az igazi fekete öves albérletkeresők az egyedülálló szülők, gyermekkel, háziállattal. Ha kölyökkutyáról és esetleg sérült vagy viselkedészavaros gyerekről is szó esik, nagyon rossz esélyekkel indulnak.

Ez persze nem feltétlenül mindig, minden esetben igaz, de mégis általánosan elmondható, hogy a végletekig átitatja az előítélet az élet ezen szegmensét is. Nincs rá garancia, hogy aki egyedül van és jól keres, az sosem fog kárt tenni az ingatlanban, vagy nem hagyja ki a számlabefizetést, ahogy az sem törvényszerű, hogy egy gyerek vagy egy kutya mindenképp kárt fog okozni.

Valószínűleg mindenki ismer példát a legideálisabb és a legrosszabb albérlőre is, de érdemes inkább a megérzésre és a szimpátiára hallgatni, mint a sztereotípiákra. Talán még kellemes csalódás is érheti az embert!