A reklámokban nincs annyi tökéletesség, mint amennyi az elvárás oldalon megjelenik mások vagy saját magunk részéről.
Lépten-nyomon belefutni olyan emberekbe (leginkább nőkbe), akik fennhangon zengenek ódákat a maguk sütötte kenyérről, a saját készítésű lekvárról, a mindennapi meleg ebédről, amihez makulátlan ház is tartozik persze ragyogó ablakokkal a pormentes térben. Akinek ez nincs, már le is csúszott a dobogós helyezésről, ami mellé még esetleg ajándék megvetés is jár. De jogos emiatt elítélni bárkit?
Bezzeg a mi időnkben – kezdik az idősebb generáció tagjai, akik még fél kézzel tették el a savanyú uborkát, miközben kapáltak és rotyogott az ebéd a tiszta udvarban és rendes házban, majd kontráznak rájuk a bejárónővel rendelkező született feleségek és a tökéletes anyák. A másik oldalon meg ott vannak azok, akik a hétköznapokban a munka után próbálják rendben tartani az otthonukat és életben a családjukat, miközben beeszi magát a bűntudat az életükbe, amiért cukrászdában vették a bejglit ahelyett, hogy munka előtt hajnalban kelve még gyorsan sütöttek volna.
Mielőtt azonban elkezdnénk ezek miatt feszültséget és konfliktust generálni saját magunkban és/vagy másokban, érdemes megbarátkozni azzal az alaptézissel, hogy tökéletesség nincs! Vagy minden az. Ha valaki jobban érzi magát attól, hogy maga süti a kenyeret, akkor süsse! Ha inkább a boltban venné meg, tegye azt! A lényeg, hogy kényelmesen éljünk a lehetőségeinkhez mérten, akkor is, ha másnak ez mondjuk épp nem tetszik. Valaki megláthatja, hogy csak másnap mosogatunk el? És? Megvár. Persze fontos a tisztaság, jobban érezzük magunkat egy rendezett környezetben, de nem kell átesni a ló túloldalára!
Az otthonunk legyen olyan, amiben mi és a szeretteink jól érezzük magunkat, a többi már csak részletkérdés…
