Egy romos bútor megmentésének szép története.

Domokosné Bartyik Judit lépésről lépésre elmeséli, hogyan adott új külsőt és egyben új életet egy már kidobásra szánt régi bútordarabnak. Az eredmény tényleg nagyon szép, a belefektetett munka és kitartás pedig minden túlzás nélkül mondhatjuk, célt és erőt adhat mindannyiunknak, akik hasonló projekten gondolkodunk.

A kredencfelújítás előtt nem sokkal egy régi éjjeliszekrény párost újítottam fel, ami az egyik ismerősömé volt.  Innen jött a gondolat, hogy ha bárhol találkozom régi, fából készült bútorral, legyen az akármilyen, megpróbálom megmenteni.

Egy helyi élelmiszerboltban dolgozom és egy vásárló tudomására jutott ez az információ, aki mondta, hogy neki van egy régi kredence a ház végében, menjek, nézzem meg, ha nem akarom, ő sajnos kidobja.

Pár nap múlva már nálam volt. Amióta megláttam, csak terveztem és terveztem, milyen is legyen. Többféle ötletem volt, de aztán nagyon tetszett a kredenc oldalán lévő fa félkörív, ami egy fatörzs részletére emlékeztetett. Így döntöttem el, hogy erre a fatörzsre virágokat futtatok fel. Menet közben jött az ötlet a virágos fogantyúkhoz is, úgy szerettem volna, hogy a fogantyúk irányába fusson fel a virág, némileg beleolvadva. Ezért lett több részén virág is, bár így utólag nekem már soknak tűnik.

Ahhoz, hogy elkészüljön, alapvetően nagyfokú kitartásra volt szükség. Jónéhányszor felmerült bennem, hogy kész, elég volt, kifog rajtam stb. De aztán pár nap múlva újabb lendülettel folytattam tovább. Ugyanakkor az is sokszor előfordult – főleg, amikor lecsiszoltam fáig – hogy annyira szép volt és örültem, hogy egy ilyen kincset mentettem meg, hogy csak jártam körbe a szekrényt és csodáltam.

Komolyra fordítva a szót: nem is tudom hirtelen, hol kezdjem… a régi, tönkrement részek eltávolításához, mint pl. a fiókok alja, a hátsó rétegelt lemez, szegek kihúzása fogók, feszítők kellettek. Utána hőlégfúvó a zománcfestékek leégetéséhez. Átmosáshoz a zsíros, foltos, koszos részekhez trisó és ecet.

Száradása után a szuvas lyukakat átkentem acetonnal, majd fakittel tömítettem a lyukakat. A csiszolás csiszológéppel és kézzel történt, ehhez sok-sok csiszolóvászonra volt szükség. Leszedtem a zsanérokat, rozsdátlanítóval átkentem és lefestettem barna kalapácslakkal.

Festés előtt lealapoztam az egész szekrényt a betegségek és rovarok ellen. A festéshez dió díszlazúrt használtam, ami vizes alapú. Könnyű vele dolgozni, gyorsan szárad.

A virágos ajtókhoz házi krétafesték, ebből saját keverésű barna szín. A virágokhoz dekorgumi sablonból készítettem virág formájú pecsételőt és ezzel virágokat nyomdáztam az ajtókra, majd fehér festékkel kifestettem. Száradása után filccel kontúroztam. A virágok ágai úgy készültek, hogy fekete akril festéket zacskóba tettem, majd a zacskó végét kilyukasztva domború virágszárakat húztam.

A fogantyúk pedig levegőn száradó gyurmából készültek, amelyeket erős ragasztóval erősítettem fel a fiókokra, ajtókra. Mindenütt, belül is lefestettem, fehér krétafestékekkel, majd lakkoztam, hogy lehessen tisztítani. Az eldobott farostlemez részek helyett újakat szabattam.

Új lábakat is venni kellett, amiket szintén dió lazúrral festettem le.  Az oldala régen valószínűleg seprűtartó volt, oda én kis fogasokat tettem fel, ruhák elrejtéséhez a kis oldali szekrényben.

Nem emlékszem olyasmire, amire különösebb figyelmet kellett volna fordítani. Egy dolog van még, nem érzem késznek a szekrényt, mert nincs meg az ajtaja és én oda még szeretnék rakni valamit. Adtak egy facebook csoportban sok ötletet, valószínűleg fa vagy plexi üveget fogok rá tenni még, hogy eltakarja az akasztós részt.

Még az elején fogtam egy nagy kartonlapot, amit egy doboz oldalából vágtam ki és arra terveztem a szekrényt, hogy mégis milyen színeket használjak. Arra azt is felírtam, mikor mennyi órát dolgoztam a szekrényen. Közel 100 órát vett igénybe. Szóval nagyon sokat… és az is elég sokat, hogy megtervezzem, kitaláljam, pontosan milyen legyen.

Nagyon maximalista vagyok magammal szemben és a lehető legszebbet, legjobbat akartam kihozni ebből az egyedülálló kredencből, lehetőségből. Azóta se láttam ilyen formájú kredencet.

Mélyen megérintett az egész mivolta, hogy fából készült, hogy több fiókja van, hogy mi mindent lehet tárolni egy ilyen kincsben és hogy múltja van. Ha az a szekrény mesélni tudna… annyira szerettem volna meghallgatni, miket élhetett és láthatott meg. 🙂

Köszönjük a részletes leírást Juditnak, biztosak vagyunk benne, hogy sokak számára jelent majd példát az ő elszántsága és kitartása, valamint az az eredmény, amelyet végül elért.

 

 

 

 

,,Ami a költségeket illeti, körülbelül mekkora ráfordítást jelentett végül?,,

 

A felmerülő költségeket is írtam a kartonlapra, végül összesen a felújítás nagyjából 40-50 ezerbe került.

 

,,Bármi olyan dolog, amit fontosnak tartok megosztani a kredenccel kapcsolatban? ,,

 

Azt tartanám talán fontosnak még, pontosabban üzenetem volna azon embertársaimnak, akik bármilyen régi, kidobásra szánt bútorral vagy régi használati tárggyal találkoznak, bátran merjék azt megmenteni, újraéleszteni, mindennapi használatba valamilyen formában újra belevinni. Én azt gondolom, egyre ritkábban készülnek már fából bútorok, egyre kevesebb olyan tárgyunk van, amibe volt még igazán, anyag, és ezáltal több éven, generációkon keresztül kiszolgálta az embereket a mindennapjainkba. Mentsük meg a régi értékeket, vigyünk a jelenünkbe múltunk egy értékes darabkáját.