Egyszerűen készül és a szükséges alapanyagokhoz is könnyű hozzájutni.
Oly annyira, hogy lehet, hogyha szétnézel otthon, már mindet meg is találod.
Rohács Anikó az egyik facebook csoportban mutatta be a minap igazán figyelemfelkeltő alkotásait. Faliképeket készített rég nem használt ruhák és hungarocell táblák felhasználásával – elmondása szerint szinte pillanatok alatt. Így többszörösen jól járt, hiszen az addig üres fal mutatós dekorációt kapott, a háztartási gépekkel érkező csomagolóanyag egy részének elhelyezése nem okoz problémát és a ruhásszekrényben is hely szabadult fel.
A képek történetét és elkészítésének módját Anikó mutatja be nekünk az alábbi sorokban:
Konyhafelújítás után az új konyhagépek beszerzése során sok papírdoboz és hungarocell maradt. Párom elégette a papírokat és pár hungarocellt, de a hungarocell nagy fekete füsttel ég, így azt nem égetett többet. Felhívott, hogy kezdjek valamit majd vele. Én azonnal megnéztem az interneten, hogy mit lehet csinálni hungarocellből. Egy a cikket találtam, innen jött az ötlet. A keresgélések után találtam még pár ötletet és azokból jött a végső ötlet. Végül a kettőt ötvöztem.
Ami re szükség volt az hungarocell, régi nem használt szép nekünk tetsző mintás ruha vagy maradék anyag. Olló a ruha elvágásához, éles sniccer a hungarocell bevágásához, tompa kés vagy vonalzó a hátoldali rész betűréshez.
Ha nem szabályos négyzet alakú a hungarocell akkor szükség van még vonalzóra és gyertyára is a felesleg levágáshoz, ugyanis fel kell melegíteni a sniccert és úgy levágni a felesleges részt a hungarocellből és így szép sima marad a széle. Én ezt nem tettem meg, elég szabályos négyzetek voltak.
Arra figyelni kell, hogy a hátoldal betűréséhez megfelelő mennyiségű anyagot kell hagyni szabáskor. Ezen a képen két rétegben van a sál, ugyanis az vékony anyagú nagyon – ez látszik is a fotón – de egyébként nem szükséges duplán rakni az anyagot.
Nem néztem az időd, de így, hogy nem kellett szabni a hungarocellt, a 6 db kép 18.00 és 20.15 között készült el, de 20.15-kor már a falon volt az összes, ugyanis akkor készült a második kép.
Nem jelentett plusz költséget, hiszen a fekete-fehér ruha már évek óta csak foglalta a helyet a szekrényben, és csak egyszer volt hordva a fiam óvodai ballagásán, 11 évvel ezelőtt. A felsőt pedig soha nem hordtam, csak állt ott a szekrényben. Így legalább fel lett használva minden.
Köszönjük Anikónak bemutatást, biztosak vagyunk abban, hogy annak nyomán sokan kedvet kapnak ilyen képek készítéséhez.
