Nem probléma, ha nem visszaváltható.
Ha régi, antik üvegpalackra teszünk szert, ne dobjuk ki, becsüljük meg. Ha megtartani nem is tudjuk mindet, gondoljunk a környezetünkben élők közül azokra, akiknek értéket jelenthet: hálásak lesznek a különleges ajándékért.
Ezeknek az ún. öblösüvegeknek egy részét még kézi gyártással, üvegfúvó pipa segítségével hozták létre. Az üvegfúvás hagyományos mesterségét már az ókori Egyiptomban is űzték, akkoriban a felhasznált alapanyag összetételét még szigorú titokban tartották. A nehéz fizikai munkát az évszázadok során némileg megkönnyítette egy jelentős találmány, a (jellemzően agyagból, fából vagy kőből készült) forma; az üvegolvadék forgatása helyett immár ebbe fújták a mesterek az üveget. Napjainkra a hosszadalmas, aprólékos műveletet a gépi palackkészítés váltotta fel, amelynek során az izzó olvadékot a palackfúvó automata másodpercek alatt alakítja át palackká.
Érdekesség, hogy a tradicionális eljárással készített palackok falának egyenetlenségét, tökéletlenségét a mai, modern kor annyira elirigyelte, hogy ezeket mintául véve, leutánozva, de már modern technológiával állítanak elő régies formájú, szándékosan hibás, buborékos dekorációs üvegeket. Kétségtelen, hogy ezek a termékek hatásukban megközelítik a valódi antik palackok szépségét, belőlük is mutatós lakásdísz válhat.
