Nem is hinnénk, hogy hányféleképpen lehet a ruhákat a szárítóra teregetni.
Ahány ház, annyi szokás, mindenkinek megvan rá a saját bevált módszere. Most feltehetően főként a férfiaknak kerekedik ki a szemük, hogy mit lehet ezen bonyolítani, felterítjük a ruhákat és kész, de ez mégsem ilyen egyszerű, mert nem mindegy, hogyan csináljuk.
A kád fölött lógó fregolik, a tornyos vagy épp a kihajthatós szárítók is nagyjából ugyanazt a felületet képviselik, de kevés az, ha csak keresztül dobjuk rajta a textilt.
Alapszabály, hogy minél kevésbé érnek össze a nedves anyagok, annál gyorsabban száradnak. Apró trükk, de sokat számít, ha két csíkonként teszünk fel egy ruhadarabot, így nagyobb légrés marad, gyorsabban fog száradni. Ez értelemszerűen nem alkalmazható egyetlen kifeszített zsinórnál.
A ruhacsipeszek használatával lehet még megkönnyíteni a dolgunkat, amik nem csak arra jók, hogy ne reptesse el a szél a tiszta holmikat. Sokan így használják, odafixálják a száradó textilt:
Így viszont több réteg anyag fog egymásra feküdni, ezzel megnyújtva a száradási időt. A csipesz erősségétől és a szárítandó darab súlyától függően érdemes kísérletezni a felcsíptetés lehetőségével is, így jobban átjárja a textilt a levegő. Ez már közelít a jó megoldáshoz, de igazából mégsem, mert az ingek, blúzok vállánál ott marad majd a csipesz nyoma:
A legjobb, ha a csipeszen található lyukat erősítjük a kötélre, és a csipesszel csak a ruhadarabot fogatjuk rá!
