Traktor-alkatrészekből és öreg ládából maga készített bútorokat a még csak 16 éves fiú

A manapság oly népszerű újrahasznosítás a bútorkészítést is érinti.

Alkotó fantázia és elszántáság, kitartás együttese pedig mesterművek létrehozására képes. Nem volt ez másképp a még mindösszesen 16 éves gimnazista, Németh Kristóf esetében sem, aki bámulatos tehetséggel új életet álmodott és adott régi tárgyaknak bútorok formájában. Családi házuk pincéjében traktor-alkatrészekből lámpát és ülőkét, öreg ládából pedig íróasztalt készített. Ezekről mesél most nekünk részletesen édesanyja, Némethné Szabó Márta.

A fiamat Németh Kristófnak hívják, 16 éves múlt, Pécsett él, gimnázium 10. évfolyamára jár, biológia-fizika szakos. Kb. 13 éves korában kezdett komolyabban barkácsolni, mostanra saját műhelye van a családi házunk pincéjében, saját szerszámokkal. Nagyon sok Youtube videót néz DIY témában, több barkácsolós csoportnak tagja a Facebookon, ezekről a helyekről is szokott inspirálódni, aztán ötvözi a saját ötleteivel. Így született a lámpa alkatrészekből, valamint az ülőke alkatrész és bontott raklap kombinációjából.

A lámpa talpa féktárcsa, az oszlop vezérműtengely, a búra pedig MTZ traktor dugattyú. Ez mind kidobásra ítélt hulladék volt. Alaposan zsírtalanította, majd drótkoronggal letisztította őket. Az alkatrészeket hegesztéssel, illetve csavarozással rögzítette egymáshoz. Megcsinálta villanyszerelési munkákat. Ezt felügyelte az Apukája is, aki végzettségét tekintve villanyszerelő. A lámpánál erre a részre, a villanyszerelésre kellett kifejezetten odafigyelni, hogy a szigetelés, kötések, érintésvédelem megfelelő legyen. A végén a talp aljára ipari filcet ragasztott, hogy a fém ne sérthesse fel a felületet, amire a lámpa kerül. Anyagköltsége szinte nulla forint volt, majdnem minden akadt a ház körül, csak izzót kellett vásárolni hozzá. Kb. 1 hét alatt elkészült, napi pár óra munkával.

Az ülőke talpa féktárcsa, azon egy kúpkerék, amihez rögzítette a főtengelyt, a főtengelyre a lánckereket, ahhoz pedig hozzácsavarozta az ülőrészt. Az ülőrész bontott raklapból készült, a léceket lapjával összeragasztotta, gyalulta, formára vágta, csiszolta, viaszolta. Anyagköltsége ennek is nulla forint, hulladékból készült. kb. 1 hét alatt elkészült, napi pár óra munkával.

Az íróasztal készítésének ötlete akkor jött, amikor tervbe vettük, hogy felújítjuk a szobáját. Akkor ő elhatározta, hogy készít magának egy íróasztalt (korábban végig jártuk a különféle lakberendezési áruházakat, de az ott látottak közül egyik sem nyerte el a tetszését).

Az asztal lapja collos fenyő deszkából, lamellózással, ragasztással készült. Ezután kezdett el gondolkozni azon, hogy miből legyen a szekrény, ami stílusában, anyagában passzol az asztallaphoz. Eszébe jutott, hogy van neki egy kb. 30 éves vegyvédelmi ládája (gázálarcokat tároltak benne). Az oldalára fordítva lemérte, és pont íróasztal magassága volt így. Lecsiszolta, lekezelte, a zsanérokat rozsdátlanította, feketére festette. A láda (szekrény) belsejét bepolcozta. A szekrényhez alulról csavarral rögzítette az asztallapot. A másik láb a maradék fenyődeszkából készült, rejtett csavarozással. Az anyagköltség minimális volt, a lapostipliket kellett megvenni, és 2 db (A2 méret, kb. 2000 Ft/db) rétegelt lemez rajztáblát a polcoknak. Vettünk még tungolajat, ezzel kezelte le a fafelületeket, az 1 liter kb. 10 ezer Ft-ba került, max. 1-2 dl-t használt el belőle, a többi megmaradt, jó lesz későbbi munkákhoz. A ládát kapta, a fenyő deszkákat pedig a Papától hozta. Be kellett fektetni egy lapostipli-maró gépbe, ez kb. 20 ezer Ft-ba került, de nyilván máskor is tudja használni. Kb. 2 hét alatt készült el, napi pár óra munkával.

Természetesen minden bútor elkészítéséhez szükség volt szerszámokra, gépekre, pl. körfűrész, gérvágó fűrész, kézi-, és elektromos gyalu, csiszológép, lapostipli-maró, hegesztőgép, forrasztó, fúró-csavarozó gép.

Még hozzáteszem, hogy a barkácsolásnál oda kell figyelni a szerszámok, gépek biztonságos és helyes használatára, a megfelelő védőfelszerelés használatára és a balesetek elkerülésére.