Lágyszárú, félfás, fás.
A peóniák, azaz bazsarózsák a bazsarózsafélék családjába tartoznak, a valódi rózsáknak nem rokonai. Akadnak köztük lágyszárú, félfás, illetve fás fajok is. Népszerű, kedvelt növények: évszázadok óta virítanak a paraszti kertekben, de a kolostorkertekben, díszkertekben, parkokban is gyakoriak.
A legfontosabb fajok a Dél-Európa hegyvidékén őshonos kerti bazsarózsa és a Kínából származó fás bazsarózsa, valamint az illatos bazsarózsa hibridek, amelyek már közel 2000 éve megjelentek a kertekben.
A piros vagy kerti bazsarózsa eredetileg Kínából származik. Virágzása pünkösd idejére esik, ezért pünkösdi rózsának is hívják. A lágyszárú növényen nyíló virágok színe legtöbbször rózsaszín, piros vagy bíborvörös. Népszerű, termesztett fajtája a teltvirágú bazsarózsa.
A hosszú szárak végén nyíló nagy virágfejek meglehetősen nehezek, ezért érdemes kikaróznunk. Vágott virágnak is kiváló. Mivel az átültetést nem kedveli, jól fontoljuk meg, hová ültetjük a kertben. Ha megfelelően gondozzuk, igen hosszú életű lehet.
Szaporítására az egyik legpraktikusabb módszer, ha a nagyobb bokrot alkotó töveket ősszel több részre szedve szétültetjük.
Az elegáns fás bazsarózsa kis termetű cserje, amely Kínában és Japánban több mint 2000 éve az egyik legnagyobb becsben tartott kultúrnövény. Terebélyes bokrán május első felében nyílnak a virágok, amelyek színe lehet fehér, rózsaszín, illetve a piros számtalan árnyalata egészen a mélybordóig. A virágok lehetnek szimplák vagy teltek.
Biztosítsunk számára nagy teret, védett helyet, jó minőségű, termékeny talajt.
Egy viszonylag fiatal fajtacsoport a lágyszárúak és a fásszárúak keresztezésével létrejött hibrideké. A hibridek bár lágyszárúak, de erőteljesebbek, és nagyobb virágokkal rendelkeznek.
Ültetésnél fontos alapszabály: a lágyszárú bazsarózsákat sekélyen, a fásakat mélyen ültessük.
