Sok városlakó vágyik arra, hogy vidéken kisebb-nagyobb gazdaságot hozzon létre.
Számos sikertörténetet hallottunk és olvastunk már arról, amikor a fél életét városban ledolgozó pár belevágott, hogy a félretett pénzükből megvalósítsák a régi álmukat, saját farmra költözzenek, ahol életük végéig boldogan gazdálkodhatnak.
Ilyenkor lelki szemeink előtt megjelenik az idilli kép, ahogy mosolyogva, madárcsicsergésre ébrednek egy erdő közeli kis tanyán, ahol vígan dagonyázó malacok, boldogan kapirgáló tyúkok, szemkápráztató veteményes és gyümölcsös van, amíg a szem ellát. A kamra roskadozik a házi készítésű biotermékektől, derűsen dudorászva pakolják a szalmát, miközben a kemencében sül a kézzel gyúrt kenyér.
Valóban ilyen meseszerű volna?
A valóság ennél talán egy kicsit ridegebb. A tanyára költözés tényleg csodálatos dolog, ha az ember felkészül az azzal járó nehézségekre is. Ahogy a romantikus filmekben sem mutatják a végefőcím előtt elcsattanó csók utáni első összeveszést vagy csőtörést, úgy a tanyasi élet sem csupán házilekvár-főzésből és kecskesimogatásból áll.
Egy farm felépítése rengeteg munkát, energiát és anyagi áldozatot követel. Általában már az építkezés közben jönnek az első nehézségek, az időbeli csúszások, a tervezettnél nagyobb költségek. A veteményes, gyümölcsös vagy épp a szántóföld gondozása teljes embert kíván, ahogy az állattenyésztés is. Számolni kell az időjárás viszontagságaival, a kártevőkkel, betegségekkel és számos más nehézséggel, ami a hétköznapokban adódhat.
Lehet, hogy lesznek napok, amikor az ember úgy érzi, megbánta. Amikor az ágya szélén ül könnybe lábadt szemekkel és azon morfondírozik, hogy feladja. Ilyenkor kell erősnek lenni, nagy levegőt venni és kitartani! Ha valaki hajlandó tanulni, alkalmazkodni, feltalálni magát az addigi életétől eltérő körülmények között, akkor valóban elérheti a kívánt idillt.
